Humánus bánásmód a diákokkal?

[Femin]

Én sem értem, hogy pontosan miért akartál ott lenni, vagy hogy hogyan képzelted el azt, hogyha ott vagy, akkor mi történik? Csak nézed? De értem hogy csalódott vagy. Vannak oylan szabályok, amik tényleg szabályok és nem lehet rajta változtatni, nem lehet megkerülni vagy kivételt tenni még akkor sem, ha te küzdöttél, és úgy érzed, hogy ott lenne a helyed.

Én is nemrég hasonló szituációba kerültem, szabályok miatt nem lehettem ott, ahol megérdemelt helyem lenne. És a szüleim csalódottak voltak és sírtak, és én is. De pár nap múlva elmúlt, mert megértettem, hogy itt már nincs humánus bánásmód, és egyre kevesebb dologban lesz ilyen az életben. Úgyhogy jobb, ha hozzászoksz, hogy szabályok vannak, de ezt az ember csak a saját bőrén tapasztalja meg sajnos. Nagyon oda kell figyelni, hogy ismerd a rád vonatkozó szabályokat, és akkor nem fog talán olyan nagy csalódásként érni, ha valamit nem kapsz meg annak ellenére, hogy egész lényedben azt érzed: "ez nem igazság"
Mostmár ezentúl külön örömként fogd fel, ha valaki mégis humánus bánásmódban részesít bizonyos szabályok ellenére, mert ez lesz a ritkább eset az életben. Csináld meg a nyelvvizsgát, és ott lehetsz, ahol megérdemled:)

Egyébként néha meg is nézed ezt a fórumot, vagy csak úgy kiírtad magadból ami bánt és aztán itthagytad? Néha reagálhatnál a hozzászólásokra, olyan szép vígasztaló szöveget írtam neked, megérdemlem, hogy elolvasd:)

[Jam]

Ne haragudj, de nem értem mi a problémád... A diploma megszerzésének, az iskola elvégzésének a feltétele, hogy meglegyen a nyelvvizsgád. Ha nincs meg a nyelvvizsga, vagyis nem kaphatsz papírt a végzettségről, akkor hogy gondolod, hogy részt veszel az ünnepségen? Akkor egy üres dobozt adjanak a kezedbe? Vagy mire gondolsz? Amúgy meg ebben az iskolában azért annyira nem kemény dolog ez a nyelvvizsga, csak egy szakmai kell, ami sztem 3,5 év alatt simán teljesíthető, csak nem szabad elhanyagolnia az embernek.

[Solmenir]

Talán elmesélhetnéd, hogy pontosan hogyan is történtek a dolgok, én például mint gólya nem látom át, hogy mi történt miért.

[bencus09]

sziasztok,
 ha nyáron valaki siófokon szeretne nyaralni és olcso szállást szeretne akkor hivjon a 06709494272 vagy e-mailben érdeklödjön:beni.biro@freemail.hu
a szállás közel a beach house-hoz, a strand 100 méterre.
köszi sziasztok

[pdw]

Es milyen szabaly ez? A nyelvizsga szuksegerol beszelsz?

[Mráz Tamás]

Valahol hiba van a rendszerben! Az ember életében vannak fontos momentumok, amelyekre szívesen emlékszik vissza. Ezekért a szép pillanatokért képes éveket szenvedni, számtalan megpróbáltatáson átmenni, hogy ha csak egy pillanatra is, de legalább egyszer Ő legyen a középpontban. A legtöbb évzáró esemény ilyen. Gondoljunk csak a szalagavatóra, érettségire, vagy ami sokkal inkább fontosabb, és aktuálisabb a DIPLOMAOSZTÓRA! A diplomához nyelvvizsga kell, ezt mindenki tudja. De miért feltétele a makulátlan nyelvtudás az ünnepségen való részvételnek? Nincs minden embernek egyformán jó érzéke bizonyos dolgokhoz de minden emberben van egy kép, és egy cél ami hajtja előre. Ahhoz hogy a vágyait elérhesse képes lemondani sok aktuális dologról, melyek éppen akkor örömöt szereznének neki. De ez abban a pillanatban nem foglalkoztatja, mert csak a kívánatos cél lebeg a szeme előtt, és a rengeteg nélkülözés, küzdelem és anyagi leterheltség után, amikor elérkezne a várva várt pillanat - ami éveken keresztül hajtotta a szívét -, egy telefonhívással megfosztják az álmaitól, vízióitól, egy átgondolatlan szabályra hivatkozva. Ekkor egy világ omlik össze abban a diákban ki már letette a lantot, és csukló hangon mondja szülei könnyező szemébe, hogy: "Ennyi volt. Nekünk nincs jogunk ott lenni". A kezdeti dührohamot kérdések egész hada váltja fel, és mindenki próbálja megválaszolni a megválaszolhatatlant. Ekkor a nebuló agyába felvillan az iskolában alapelvként tanult, és minden tanár szájából napi szinten elhangzott szófordulat: A humánus bánásmód! Most hol van ez az alapvető tézis, és miért nem akarnak rá emlékezni a szabályalkotók? Mikor a kérdésekkel teli diák minden bátorságát össze szedve választ akar kapni egy illetékestől, a legfelsőbb vezetőtől kinek hatalma van ezt az értelmetlen szabályt megváltoztatni, Ő hetykén ezt feleli: Sorry, ez van! Ezzel vége! Minden reménysugár szertefoszlik a családban, és mindenki próbálja elterelni a figyelmét, de a csalódottság már beivódott a falakba, örök bélyeget nyomva ezzel az ember életére.
Az első igazán nagy pofon az élettől, de nem az utolsó! Bár azért várhatott volna még ez magára!
Szolgáljon ez tanulságul minden olyan diák számára, aki felmenői szemében örömkönnyeket akar látni az elkeseredettség helyett, és figyeljen erre oda minden olyan szabályalkotó, és szervező, akinek hatalmában állna ezen változtatni.